Minden, amit a ceruzáról tudni kell

Mai cikkünkben visszarepülünk az időben és megvizsgáljuk a legősibb íróeszközt, annak történetét, gyártási folyamatát, valamint azt is megmutatjuk, hogy melyik ceruzát, mire érdemes használni.

Mi a ceruza?

A ceruza egy olyan írásra, illetve rajzolásra használatos eszköz, mely általában egy fahengerbe foglalt grafitrúd. A grafit helyettesíthető más anyaggal is, például szénnel, vagy más festékanyaggal. A borítása lehet műanyagból és papírból, vagy akár fémből is.

A ceruza eredete

A ceruza szó őse a latin cerussa, melynek jelentése ólomfehér. A ceruza őse, az ólomvessző neve ebből ered.

A ceruza története

A múltban az írószerek leginkább fémezüstből, krétából, faszénből, vagy ólomból faragott írószerek voltak, melyeket az íráson kívül leggyakrabban portrék rajzolásához használták. 1594-ben azonban megtörtént az áttörés, ugyanis az angliai Scatwaite völgyben egy máig ismeretlen személy megtalálta a ceruza legfontosabb elemét, egy szén származékot, a grafitot, melynek eredményeképpen megjelentek a legelső ceruzák.

A ceruza gyártását legelőször Kaspar Faber (a Faber Castell alapítója) kezdte meg, 1761-ben egy német kisvárosban.

1795-ben újabb áttörés született, melynek kereteink belül egy francia kutató, Nicolas Conté kifejlesztette és szabadalmaztatta a ceruzagyártás folyamatát. Égetett grafit és agyag keverékét használta a gyártás során. Ennek az eljárásnak köszönhetően bármilyen keménységű ceruzát képes volt elkészíteni, ezzel megnyitva az utat a művészek előtt. Ezzel egy időben, egy bécsi építőmester, Joseph Hardtmuth is elkezdte gyártani a különböző keménységű grafitceruzákat.

1874-ben a grafitceruzák mellett megjelentek a tintaceruzák, vagy más néven másolóceruzák is, melyek a színesceruzák őseinek tekinthetők, és a fő alkotó elemük a metilibolya festék volt.

1894-ben Tokuyi Hayakawa feltalálta az „Ever-Sharp Pencil”-t, azaz a mindig hegyes ceruzát, ami hamar az emberek kedvence lett, így megalapította a Hayakawa Electric Industry Co. nevet viselő gyárát, ami 1942-ben terjeszkedni kezdett, viszont csak később, Sharp Corporation néven vált igazán ismertté az 1970-es években.

A gyártás folyamata

Mint ahogyan azt már feljebb említettük, a ceruza két alkotóelemből áll: grafitból (vagy valamilyen kémiai anyagból) és a külső borításból, ami lehet fából, műanyagból vagy fémből.

A ceruza két részre szedhető, a belső részt ceruzabélnek nevezzük, ami három fő alkotóelemből áll: grafitból, agyagból és koromból. A ceruzabél gyártásának során úgy aprítják fel a grafitot, hogy a kristályos szerkezete ép maradjon, hiszen ettől függ a ceruzával rajzolt vonalak egyenletessége, valamint fedőképessége. Ezután meghatározzák a keménységet. A kívánt keménységet úgy érik el, hogy a grafithoz finomított, tisztított agyagot adnak. A könnyed gyúrhatóság eléréséhez vizet adnak a keverékhez, majd dagasztógépbe teszik. Ezt követően hengerszékeken és sajtolókon vezetik keresztül az anyagot, majd végül 1000-1200 fokon megszárítják. A kiszáradt ceruzabéleket légritkított környezetben különböző anyagokkal, például viasszal és különböző zsiradékokkal itatják át, hogy rugalmasabbak legyenek.

A ceruza másik fontos része, a ceruza belsőt védő hüvely. A fából készült hüvelyeket kezdetben elromosodott házak fagerendái, vasúti talpfák és elöregedett hajók deszkái adták, ám ezek száma véges, így új megoldásokhoz kellett folyamodni. Ma már kifejezetten erre a célra termesztenek fákat, többnyire hársfát, fenyőfát és égerfát használnak.

A gyártás folyamán fából készítenek téglákat, amiből olyan nagyságú szeleteket vágnak, mint a ceruza félbevágva. Ezután a külsejét viasszal kezelik, befestik, a belső részébe pedig olyan mélyedést vájnak, ami megegyezik a ceruzabél méretével. Belehelyezik a ceruzabelet, majd a másik oldalára is egy vájattal rendelkező fahüvelyt tesznek, amit nagyon erős ragasztóval rögzítenek. Ezt követően egy gépen mennek keresztül, ami ceruza méretűre vágja őket. Az elkészült ceruza külső részét lecsiszolják, befestik, aztán szöveget nyomnak rá. Léteznek olyan fajták is, amik végén fémgyűrűvel erősített radír található, bár ez elsősorban a grafit ceruzákra jellemző.

Fajtái

A ceruzák fajtáit tekintve megkülönböztetünk egész grafit ceruzát, színes ceruzát, postairónt, ácsirónt és töltőceruzát.

Keménységük

Keménységüket tekintve megtalálhatók a piacon a H=hard, azaz kemény, a B=black, azaz fekete és az F=fine, azaz puha ceruzák.

H1-H9 – kemény ceruzák, műszaki rajzokhoz ajánljuk őket.

HB – íráshoz ajánljuk őket.

B1-B9 – puhább ceruzák, melyeket rajzolásra ajánlunk.

Ez lett volna tehát a ceruza története és minden fontos dolog, melyet erről a hasznos eszközről tudni kell. Amennyiben Önnek is szüksége lenne pár jó minőségű ceruzára a munkája, vagy a hétköznapjai során, nézzen körül webáruházunkban, ahol hatalmas számban talál jó minőségű ceruzákat! Kérdése van? Vegye fel velünk a kapcsolatot az elérhetőségek menüpont alatt található elérhetőségeink bármelyikén, és kövessen minket Facebook oldalunkon, ahol naprakész lehet a weboldalunkat érintő változásokkal kapcsolatban, valamint megtekintheti a havonta megjelenő cikkeinket is!